Csáki Éva online előadása
2026. szeptember 22. kedd, 17:30
ZOOM: https://us02web.zoom.us/j/89268833949
A tartalomból:
A népvándorlás korában a steppén nyugat felé vonuló magyarságot önálló élete kezdetétől évszázadokon át érte törökségi hatás. Pontos képét nem látjuk a kapcsolatnak, de javarészt bensőséges lehetett, mert a kultúránk minden rétegében, elsősorban a nyelvünkben őrzünk törökségi elemeket.
A honfoglalás előtti periódusból bolgár-török, kipcsak és oguz jövevényszók gazdagították a magyart. A mai törökség mintegy harminc nyelvet beszél, amelyek közt van kihalófélben lévő is.
A szóbeliség jelentősége a nomádoknál elsőrendű. Nagy megbecsülésnek örvend az ékesszóló, a mesemondó. Eposzaikat kisgyermekként kezdik a felmenőiktől megtanulni , majd lassan magukba szívják a hanghordozást, az emelkedettséget, a szöveghez kapcsolódó testbeszédet is.
A szájhagyományozott törökségi szövegek közül is kiemelkedik a kirgizek majd húszezer soros Manasz eposza, mely már magyarul is olvasható. A többi műfaj, mint a mesék, népdalok, találós kérdések, szólásmondások és imák is ugyanazt az érzésvilágot tükrözik.
Nyelvészként a kifejezési formák ragadták meg a figyelmemet, a mára eltűnt archaikus vagy nyelvjárási szókészlet mellett olyan tükörfordítások, amelyek kapcsán Ligeti Lajos 1986-ban arra figyelmeztetett, hogy „Nyelvi együttélés vagy csak szorosabb nyelvi szomszédság is elegendő ahhoz, hogy belőle számos tükörszó, tükörkifejezés keletkezzék.” Kiss – Pusztai (2003: 191) magyar nyelvtörténetében pedig a hátterükre vonatkozóan ez áll: „A tükörszavak jelenléte átható nyelvi kontaktusra és a kétnyelvűség valamely formájának meglétére utal.
A népmesék mind arra mutatnak rá, hogy a közösség valamiféle védelmet, biztonságot, örömforrást próbált átadni a hallgatóságnak. Hogy mik ezek? Az ő értékeik, a tapasztalataik, a hagyományaik, a tudásuk. A világról alkotott olyan képeket nézegethetünk a népmesék segítségével, amelyek keletkezése évszázadokkal ezelőtti történetekről szólnak. Mivel évszázadokkal ezelőttre törökségi népek környezetével számolunk, nem meglepő, hogy hasonló történetek, veszélyek, örömök és látomások sejlenek föl bennük.
Olyan mesékre bukkantam, melyek szüzséi nagyon hasonló vagy majdnem azonos variánsként élnek. A népmesékből kiolvasható a világszemlélet, a saját hiedelemvilág, a szokásrend, az az értékrend, amely szabályozta az életet.
Az előadó:
Csáki Éva nyelvész, turkológus Szegeden (JATE) védte meg kisdoktoriját Middle Mongolian Loanwords in Volga-Kipchak Languages címmel, mely később Wiesbadenben jelent meg (2006). PhD-disszertációjának (ELTE) címe: Török népdalok és vallási énekek. Ez utóbbit hosszú bektási kutatás előzte meg Trákiában, mely szúfi közösségekben éveken át végzett terepmunkát jelentett. Sipos Jánossal közösen írt könyvüket az Akadémiai Kiadó adta ki The Psalms and Folk Songs of a Mystic Turkish Order címmel.
Mongóliában Nalayh környékén kazakok közt, a kaukázusi karacsájoknál Teberdában, a kirgizeknél Biskek mellett és Anatólia számos falvában gyűjtött terepen. Kutatásai középpontjában mindig az állt, hogy mely pontokon ragadható meg a törökség és magyarság közös kulturális öröksége
Közel száz nemzetközi konferencián tartott angol, török és magyar nyelven előadást, javarészt nyelvi érintkezésekről, jövevényszókutatásról, nyelvtörténeti, tájnyelvi, néprajzi, népi-vallási és más kulturális vizsgálatokról. Idén száz éve volt az első nagy nemzetközi turkológus kongresszus Bakuban, melynek ünnepi évfordulóján egyedüli magyarként vett részt.
