Baráthosi Balogh Benedek távol-keleti kutatásai (1908-1914) nyomában

Sántha István – Somfai Kara Dávid online előadása

2020. május 12.

Az előadás diasora

Az előadók Zoom beszélgetése a témáról (időtartam: 1 óra 3 perc)

Az előadás ismertetése:

Sántha István (ELKH BTK Néprajztudományi intézet, tud. főmunkatárs):

Ez volt a harmadik utazásunk az elmúlt két évben (2017‒2019) Belső-Ázsiában. Almásy György  és Vámbéry Ármin után, ez alkalommal Barátoshi Balogh Benedek nyomán az orosz Távol-Keletet, az Amur-mentét, Szahalint jártuk be és Hokkaidora is ellátogattunk. Az utazás előtt nem volt egészen egyértelmű, hogy mennyire pontosak Baráthosi megfigyelései, mennyire használhatóak több mint száz éve gyűjtött anyagai. Két szálat sikerült valamennyire felfejteni az utazás során. Meg kell jegyezni, hogy mindkettőben nagy jelentősége volt Baráthosi kutatásainak. Az egyik a sámánizmus hagyománya a térségben, pontosabban fogalmazva az itt élő népek sámánista gyakorlatainak mai helyezte. A másik ennek a földrajzilag és geopolitikailag bonyolult és összetett térségnek az etnikai viszonyaiba betekintést kapni, a ma megfigyelhető etnikai viszonyok dinamikáját érzékelni. Jelen előadás keretében én ez utóbbi jelenségkörben szerzett tapasztalatainkat kívánom megosztani  a Kőrösi Csoma Társaság érdeklődő közönségével. 

Somfai Kara Dávid (ELKH BTK Néprajztudományi intézet, tud. főmunkatárs):

Baráthosi Balogh Benedek 1908 és 1914 között többször is járt a Távol-Keleten (Japán, Oroszország, Kína). Fő kutatásait az Amur folyó menti tunguz népek (nanaj és ulcsa) között végezte, bár Szahalin szigetének őslakos népeit (ajnu, nyivh, ulta) is tanulmányozta. Gazdag fotó- és tárgygyűjteményét a Néprajzi Múzeum őrzi, akárcsak részben kiadatlan nyelvi és folklór anyagait. 2019 augusztusában a Klebelsberg-ösztöndíj támogatásával Sántha István és Somfai Kara Dávid egy hónapos tanulmányút keretében kereste fel Baráthosi terepmunkáinak helyszíneit (Habarovszk, Vlagyivosztok, Amur, Szahalin, Hokkaidó). Mivel korábban (1995‒2009) a dél-szibériai sámán hagyományokat tanulmányoztam, Baráthosi sámán anyagainak alapján arra voltam kíváncsi, milyen formában élnek tovább a spirituális hagyományok a térségben, milyen újfajta hatások érik az őslakosok hitvilágát a poszt-szovjet korban, miközben gőzerővel folyik a nyelvi és kulturális asszimiláció (akkulturáció).

Az ojrát írásbeliség és az MTA Könyvtár Keleti Gyűjteményének ojrát kéziratai

Rákos Attila online előadása

A nyugat-mongol ojrátok a mongolság erős önálló identitással rendelkező csoportja, s a 13. századtól, a Nagy Mongol Birodalom létrejöttétől szerepelnek a történeti forrásokban. Az önálló ojrát írásbeliség a 17. századi politikai és vallási-kulturális felvirágzáshoz kötődően jött létre, melyben alapvető szerepet játszott az ojrát buddhista tudós szerzetes Zaya Pandita (1599-1662) munkássága és írásreformja, valamint az új írásbeliséget felkaroló ojrát államok. Az ojrát írásbeliség 17. századtól napjainkig nyúló történetén végigkövethető, hogyan válik egy elavuló korábbi rendszer hiányosságainak kiküszöbölését célzó, újító írásrendszer idővel maga is reformokra szorulóvá, illetve hogyan kezd önálló életet élni az alkotója által elsősorban buddhista vallási szövegek lejegyzésére létrehozott írás és irodalmi nyelv, jól megfelelve a hivatalos adminisztráció és a magánélet írásos szükségleteinek is, miközben az eredeti “mesterkélt” és “könyvízű” formájától eltávolodva új és új elemeket olvaszt magába az élő ojrát nyelvből. Az ojrát írásos könyvek, kéziratok, hivatalos és magándokumentumok érdekes nyelvi és helyesírási változatosságot mutatnak, ami jórészt az 1750-es években a mandzsu terjeszkedéssel szemben alulmaradt Dzsungár Birodalom központi normameghatározó szerepének megszűnéséből ered. Ez a változatosság egyúttal azt is mutatja, hogy a Kaszpi-tengertől Mongólián át Kínáig szétszórt csoportokban élő ojrátság az önálló politikai egység nélkül is fontosnak tartotta saját írásbelisége megőrzését és művelését, máig megőrizve sokat írott hagyományaiból.

A MTA Könyvtár Keleti Gyűjteménye mintegy 30 ojrát írásos dokumentumot őriz, jórészt kéziratokat a 18-20. századból. A buddhista művek ojrát fordításától a népi vallásossághoz köthető szövegeken át a mesékig és szótárakig terjedően változatos ojrát források feldolgozása jelenleg is folyik Birtalan Ágnes és Rákos Attila részvételével, s az előadás ezen dokumentumok példáján is szemlélteti a gazdag ojrát írásbeliség történetét és sokszínűségét.

Rákos Attila mongolista, az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének tudományos munkatársa, kutatási területét elsősorban az ojrát nyelvjárások és az ojrát írásos források nyelvének vizsgálata jelentik

Az előadás az alábbi két linken érhető el (videó, ill. prezentáció formátumban):

prezentáció

videó

Elhunyt Dr. Erdélyi István

Megrendüléssel tájékoztatjuk Önöket, hogy április 7-én elhunyt Dr. Erdélyi István, a Kőrösi Csoma Társaság alapító tagja, évtizedeken keresztül választmányi, majd elnökségi tagja,  muzeológus, régész, történész, a magyar őstörténet kutatója, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke.

Rövid életrajzát a következő linken olvashatják: https://julianusbaratai.blog.hu/2020/04/08/erdelyi_istvan?dashboard_position=238106918 

Kazakok: egy nomád kipcsak nép útja a köztársaságig

Ivanics Mária előadása

2020. február 18. kedd, 17:30

1088 Budapest, Múzeum körút 4/B félemelet 172.

Az előadás a törökség kipcsak nyelvágához tartozó kazakok etnogenezisét követi nyomon napjainkig. Tárgyalja a kazak szó eredetét, az „államalapítást”, a nomád társadalmi szervezet és a nemzetségek jellemzőit. Végigkíséri a kazak kánságok betagolását a cári birodalomba, bemutatja a Szovjetunión belüli helyüket, majd útjukat a köztársaság kikiáltásáig. Az előadásban szó lesz az ország gazdasági potenciáljáról, az ott élő nemzetiségekről, a lakosság vallási megoszlásról és a magyar-kazak rokonság elméletéről is.

Ivanics Mária a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének professzora. Fő kutatási területe a Krími Kánság és az Eurázsiai-steppe népeinek története, az Oszmán Birodalom európai vazallusainak egymáshoz és a Portához való viszonya, valamint a Volga-vidék történeti hagyományának feldolgozása. 

Élet a sivatagban: a pusztaityúk a középkori arab irodalomban

Dévényi Kinga előadása

Az ülés helye:  ELTE BTK, 1088 Múzeum körút 4/B, félemelet 172.

Az ülés időpontja: 2020. január 14. kedd, 17:30

Az előadás a középkori arab irodalom kedvelt madarát, a pusztaityúkot mutatja be a korabeli leírásokon és verseken keresztül, hangsúlyt helyezve arra, hogy a madár hogyan tudott a sivatagi élethez alkalmazkodni.

MMA támogatás

A Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain szakmai program megvalósítását a 2019. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Köszönjük a támogatást!

Megemlékezés Ligeti Lajosról a Kőrösi Csoma Társaság újjáalapításának félévszázados évfordulója alkalmából

Az esemény időpontja: 2019. december 10. kedd, 17:30

Az esemény helyszíne: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B, félemelet 172.

Ligeti Lajos beszél életútjáról televíziós felvételeken

Vásáry István: „Ligeti Lajos, a tudós orientalista és tanár

Terjék József: „A tudomány bűvkörében – Egy tanítvány visszaemlékezése Ligeti Lajosra

Birtalan Ágnes: „Ligeti Lajos a filológus és terepkutató

Az eseményen résztvevők számára örmény ételkóstolót biztosít Serkisian Szeván

Ligeti Lajos (1902-1987) akadémikus, az MTA alelnöke, az ELTE professzora, orientalista és a magyar őstörténet kutatója volt, akit a magyarság eredetének rejtélye ihletett Ázsia ősi művelődésének önfeláldozó kutatására. Fél évszázaddal ezelőtt, húsz év szünet után alapította újra az eredetileg 1920-ban alapított Kőrösi Csoma Társaságot. A Társaság első elnöke, majd tiszteleti elnöke volt.
Az előadáson a vele készült televíziós beszélgetések részletei után két tanítványa, Vásáry István turkológus és Terjék József tibetista emlékeznek a tudósra és tanárra. Végül a Ligeti professzor által alapított Mongol és Belső-ázsiai Tanszék jelenlegi vezetője, Birtalan Ágnes beszél Ligeti Lajos tudományos működésének két jellegzetes területéről.
Az előadások után Serkisian Szeván, az Országgyűlés nemzetiségi szószólója kedveskedik a hallgatóság számára örmény ételkóstolóval.

Magyar őstörténet-kutatás ‒ új utakon

Sudár Balázs előadása

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B, félemelet 172.

Időpont: 2019. november 19. 17:30

Az elmúlt évtized nagyon komoly követ, sőt köveket vetett a korai magyar történelem kutatásának lassan elnyugodni látszó állóvizébe. A régészet – száz év szinte eredménytelen keresés után – újabban ontja a Kárpát-medencei leletanyaggal kapcsolatba hozható leleteket Etelközből, az Urál vidékéről és újabban a Kaukázusból is. A genetika – egy újonnan porondra lépő őstörténeti kutatási irány – szintén erős, sokakat felkavaró állításokat fogalmaz meg. Mindemellett a már-már “leírt” történettudomány is tartogat meglepetéseket, messze vagyunk attól, hogy az írott forrásokról mindent tudnánk. Hol tartunk most, melyek a legégetőbb kérdések, mely irányok tűnnek a legígéretesebbeknek? Az előadás ebbe a világba vezeti el a hallgatóságot.

Az előadó: Sudár Balázs, turkológus, történész, a magyar őstörténet kutatója, zenész. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa (kora újkori témacsoport), egyúttal a Magyar Őstörténeti Témacsoport vezetője. További kutatási területei: a magyarországi török hódoltság története, különös tekintettel annak művelődéstörténeti vonatkozásaira.