A “szarvas démon” és a pészah


Fröhlich Ida előadása

Helye: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B félemelet 172.

Időpontja: 2018. november 13-án kedden du. fél hat órakor

A 11Q11 jelzetet viselő qumráni kézirat négy apotropaikus és exorcisztikus kompozíciót tartalmaz, amelyeket szerzőik egy 364 napos év négy liminális napjára, a napéjegyenlőségekre és napfordulókra (a hiedelmek szerint az emberi közösségek elleni különös démoni támadások időszakai) szántak. A harmadik ének a tavaszi napéjegyenlőség idejére (a 364 napos naptárban a pészah előestéje) szolgált, egy szarvas démon elűzésére. A szöveg a démon alakját a qumráni közösség hiedelmeit alapvetően meghatározó, a fizikai „rossz” démoni eredetét tárgyaló arámi Henok-gyűjtemény hagyományával kapcsolja össze. Másfelől a „szarvas démon” az egyiptomi „tíz csapás” legsúlyosabbikát, az egyiptomi kivonulás előestéjén megjelenő, személytelenített „pusztító” (ha-mašḥīt) alakját idézi (Ex 12:23). A Kr.e. 2.sz-i Jubileumok könyve az évi ünnepkör legfontosabb ünnepének tartja a pészahot, amelynek  megünneplése az emberi közösségekre leselkedő démoni támadások elhárításának egyetlen hatásos, immanens isteni törvényen alapuló eszköze. A „szarvas démon” elleni apotropaikus formula, a pészah idejével és gyermekekkel kapcsolatban – de a henoki utalás nélkül – ismert varázstálak és geníza-dokumentumok szövegeiből is.

Fröhlich Ida CSc. (1984) történelem, a SzUTA Keletkutató Intézete, Szentpétervár (Leningrád); az MTA doktora (DSc, 2002), egyetemi tanár (hebraisztika, ókortörténet), PPKE BTK. Kutatási terület: a perzsa és hellenisztikus kor zsidósága (történelem és vallástörténet), a qumráni közösség hagyománya. Legjelentősebb publikációk: ‘Time and Times and Half a Time …’. Historical Consciousness in the Jewish Literature of the Persian and Hellenistic Eras (JSOT Supplement Series 19, Sheffield: Sheffield Academic Press 1996), 248 p.; A qumráni szövegek magyarul (Studia Orientalia 1; Piliscsaba; Budapest: PPKE; Szent István Társulat 20002), 590 p. További két magyar nyelvű könyv, magyar és angol nyelvű szerkesztett kötetek és több mint 120 tanulmány és könyvrészlet (nagyobb részük idegen nyelven) a bibliai és posztbiblikus irodalom történetszemlélete és történeti emlékezete, a qumráni prófétai interpretációk (pesarim) műfaja és sajátosságai, a qumráni emberkép és mágikus szövegek területén.


Kérvényezés és jogorvoslat a 17. századi Oszmán Birodalomban. A panasz-jegyzőkönyvek tanulságai

Kovács Nándor Erik előadása

Az előadás helye: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B, félemelet 172.

Az előadás ideje: 2018. október 16. kedd 17:30

Az Oszmán Birodalom döntéshozatali csúcsszerve, a szultáni tanács (díván) egyúttal az állam legfőbb jogorvoslati fórumaként is funkcionált. Az előadás elsősorban egy, a 17. század derekán megjelenő forráskorpusz, az úgynevezett panasz-jegyzőkönyvek (sikájet defterleri) tanulságaiból kiindulva járja körbe ennek az intézménynek a működését, nyújt betekintést a kérvényezés és a panaszkezelés gyakorlatába, különös figyelmet fordítva a rendszerben a 17. század folyamán végbemenő drámai változásokra.

Kovács Nándor Erik 2005-ben végzett az ELTE Történelem szakán, egy évvel később szerezte meg török szakos diplomáját. 10 éve, jelenleg adjunktusként, tanít az ELTE Török Filológiai Tanszékén, kutatási területei a 16-17. századi oszmán igazgatás, társadalom és művelődéstörténet különböző témaköreit érintik. 2013-ban szerzett PhD fokozatot. 2005 óta az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményének török kéziratokért felelős kurátora.



A Khi-land projekt. Tájrégészeti kutatások a Kitan Birodalom északi határvidékén

Szilágyi Zsolt előadása

Az előadás helye: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B, félemelet 172.

Az előadás ideje: 2018. szeptember 25. kedd 17:30

A Khi-Land, Khitan Landscapes in Mongolia 2017‒2023 projekt a mongóliai 10–12. századi kitan kori lelőhelyek tájrégészeti kutatásával foglalkozik, különös tekintettel a közép-mongóliai Bulgan megye Dashinchilen szumjában található Khar Bukh Balgas romjaira és annak közvetlen környezetére. A projekt elsődleges célja a kitan lelőhelyek tájban történő vizsgálata, hogy megérthessük azok szerepét a Mongol Birodalom kialakulását megelőző, a mai Mongólia és Kína egy részére is kiterjedő kitan Liao Birodalom (947–1125) történetében és szervezetében, és megismerhessük azoknak az északi határvidéken betöltött funkcióját, az államalakulat belső szerkezetét, a nomád életmód és a birodalom területén létrejött erődített városok kapcsolatrendszerét. A projekt a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészet­tudományi Kutatóközpontjának és a Mongol Tudományos Akadémia Történeti- és Régészeti Intézetének közös kutatási programja. A 2018. évi első terepmunkán a projekt négy tagja – Szilágyi Zsolt, Harmath András, Tolnai Katalin és Lkh. Erdenebold – vett részt.

A terepmunka során a lelőhelyek nem önmagukban, hanem nagyobb összefüggésükben lettek vizsgálva. Különös hangsúly került az erődített városok mellett található vízrendszerekre, a felszíni domborzati viszonyokban megfigyelhető tájhasználati jelenségekre, valamint a történeti tájelemekre. Ehhez kapcsolódott egyes lelőhelyek, illetve azok bizonyos részeinek légi felvételezéssel és terepi felméréssel kiegészített kutatása.

Az előadás elsősorban a 2018 évi terepmunkára koncentrálva foglalja össze röviden a Khi-Land projekt eddigi tapasztalatait.

Szilágyi Zsolt, PhD, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet Etnológiai Témacsoport tudományos főmunkatársa. Kutatási területei: Belső-Ázsia állam és társadalomtörténete a történeti dokumentumok alapján, egyház és állam viszonya Belső-Ázsiában, Mongólia története, a belső-ázsiai és mongol buddhizmus történeti kutatása, új kutatási módszerek kidolgozása, az archívumi kutatások és terepmunkák összekapcsolása, digitális adatrögzítés, új publikálási lehetőségek, multimédiás tananyag fejlesztése.

ZSOLNAY MIKLÓS OSZMÁN FALICSEMPE-GYŰJTEMÉNYE

GERELYES IBOLYA ELŐADÁSA

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B félemelet 172.

Időpont: 2018. május 29-én kedden du. fél hat órakor

Az előadás rövid ismertetése:

Amikor 1887. októberében Zsolnay Miklós, apja, az akkor már európai hírű pécsi porcelángyár tulajdonosa, Zsolnay Vilmos kérésére közel-keleti útjára indult, az iszlám kerámia művészetének talán legvonzóbb termékei, az épületeket borító mázas fali csempék, illetve azok utánzatai, már több évtizede ismertek voltak az európai piacon. A sort, az 1855-ös földrengésben megsérült burszai oszmán műemlékek helyreállításával megbízott építész; Léon Parvillée által készíttetett másolatok nyitották meg. Zsolnay útja során egy százhetven darabból álló oszmán falicsempe-gyűjteményt szedett össze, amely ma a pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdonában van.

Az e tárgy típus iránt megmutatkozó érdeklődés úgy tűnik, a 19. század közepe óta nem csökkent. Az európai múzeumok oszmán falicsempe-gyűjteményei napjainkban is újra meg újra a figyelem központjába kerülnek, a magángyűjteményekben szétszóródott darabok pedig kedvelt és drága tételei a műtárgypiacnak.

Az előadás a Zsolnay-gyűjteményt részben a 16-18. századi oszmán kerámia-gyártás részeként, részben az európai gyűjtemények tükrében vizsgálja. A kérdés, hogy mi a gyűjtemény valódi helye és jelentősége.

Magyar Buddhák

Kelényi Béla előadása

2018. április 10-én kedden du. fél hat órakor

1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B félemelet 172

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban 2017 szeptemberében megnyílt Sanghay–Shanghai : Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között című kiállítás célja egyrészt az volt, hogy bemutassa a két világháború között Shanghaiban élő magyarok életét és munkásságát, másrészt pedig az, hogy megjelenítse ebben az időszakban a magyarországi keleti hatásokat a képzőművészetben, illetve az olyan, eddig kevéssé vagy egyáltalán nem kutatott területeken is, mint a reklám, kereskedelem, vendéglátóipar vagy a film. Az előadás a korszak ismert és kevésbé ismert magyar művészeinek (Csók István, Jaschik Álmos, Helbing Ferenc, Takách Béla, Vaszary János, Boromisza Tibor, Mokry-Mészáros Dezső, Czimra Gyula) munkáin keresztül próbálja megjeleníteni a Buddha alakjával és a buddhizmussal kapcsolatos műalkotásokat. Az ismertetett anyag remélhetőleg néhány olyan összefüggés feltárására is alkalmat ad, amelyeket csak kevéssé vagy utalásszerűen tudtunk bemutatni a kiállításon.

Schütz Ödön emléknap

A Kőrösi Csoma Társaság és a Mongol és Belső-ázsiai Tanszék közös rendezvényére

2018. március 27. kedd 17 óra 30 perc

ELTE, BTK, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B, 172-es terem

Birtalan Ágnes és Zsigmond Benedek: Az ELTE BTK Mongol és Belső-ázsiai Tanszéken folyó kaukazológiai oktatás (beszámoló)

Zsigmond Benedek: Örmény nyelvek. Kísérlet az örménység által használt irodalmi és beszélt nyelvek áttekintésére

Levan Gigineishvili: Grúz bibliafordítások és Ioane Petrici (angol nyelven)

Serkisián Szeván: Az Országos Örmény Önkormányzat köszöntője

Örmény ételkóstoló

Az előadások rövid ismertetése:

Zsigmond Benedek

Örmény nyelvek. Kísérlet az örménység által használt irodalmi és beszélt nyelvek áttekintésére

Az örmény az indoeurópai nyelvcsalád önálló ága. Az örmény beszélők egyetlen nyelvnek tartják, a tudomány által feltárt kép azonban ennél komplexebb. A klasszikus örmény nyelv a Biblia fordításával kezdődik a Kr. u. 5. században. A kéziratos és korai nyomtatott forrásokból az óörmény, a középörmény és az újörmény nyelveknek is számos, markánsan eltérő változata került elő. A beszélt örmény nyelvek többnyire kölcsönösen érthetetlenek, illetve korlátozott mértékben érthetők. A mintegy tíz irodalmi és a kb. negyven beszélt nyelven kívül még három további csoportot találunk. Az armenoxenikus nyelvek örmény betűkkel íródtak, ám más nyelvcsaládokhoz tartoznak, ilyen a Schütz Ödön által is kutatott örménykipcsak nyelv. A xenoarmenikus nyelvek ezzel szemben idegen írásokkal (grúz, arab) írt örmény nyelvváltozatok. Végül az örmény keveréknyelvek vagy az óörmény és különböző újörmény nyelvek keverékei, vagy az örmény és valamely idegen nyelvé, mint az örmény–cigány keverék lomavren nyelv.

 

Levan Gigineishvili

Grúz bibliafordítások és Ioane Petrici

Az első grúz bibliafordítások minden bizonnyal a grúz írás létrejöttét (Kr. u. 400 k.) közvetlenül követően készültek el, ám ezek kéziratai csak századokkal későbbről kerültek elő. E korai grúz fordításokról hagyományosan azt tartják, hogy örmény és szír fordítások felhasználásával készültek. Grúz szerzetesek az 5. századtól kezdve éltek a fontos keresztény zarándokközpontokban, illetve később bizánci ortodox kolostorokban is. Itt szembesültek a bizánci egyházban hagyományozódott bibliafordítások és a grúz szövegek eltéréseivel, ennek nyomán születtek meg a későbbi grúz bibliafordítások. A középkori grúz filozófia és teológia egyik legkiemelkedőbb alakja, a neoplatonista hátterű Ioane Petrici elkészítette a Zsoltárok könyvének grúz fordítását. E műnek csak a Petrici által írt előszava maradt fenn, amiből azonban kiderül a zseniális teológus bibliaértelmezési módszere.

 

Varsányi Orsolya előadása

A „MÁSIK” ÉS „MI” A KILENCEDIK SZÁZADI ARAB KERESZTÉNY VITAIRODALOMBAN

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B félemelet 172.

Időpont: 2018. március 13-án, kedden du. fél hat órakor

Az előadó: 

Varsányi Orsolya, adjunktus, PPKE-BTK Sémi Filológia Intézet.

Érdeklődése: középkori arab keresztény irodalom; közép- és kora-újkori nyugati iszlámkép, kora-újkori felekezetközi vitairodalom.

Az előadás témája:

A „másik/másság” középkori és kora-újkori percepcióját számos megközelítésből vizsgálta a szakirodalom, de míg a kutatások jelentős része foglalkozik pl. a nyugati/keresztény iszlámképpel, iszlámismerettel, addig a muszlim fennhatóság alatt élő keresztények „mássága/másság-képe” még kevéssé vizsgált terület maradt. Az előadás azt térképezi fel, milyen módon/módokon érzékelték a muszlim fennhatóság alatt élő keresztények a „másságot” a kilencedik században, amikor a keresztény tanítások először fogalmazódtak meg arab nyelven és új, az iszlám által meghatározott referenciakeretben. Az első arab keresztény vitaírók célja a muszlimok által megkérdőjelezett, támadott tanítások védelme volt, s e vitairodalomban az igaz vallás mibenlétének tematikája, ill. a hamis vallások követésének okai gyakran megjelennek. E század három szerzőjének (a melkita Theodore Abū Qurrának [mh. ca. 820-25], a jakobita Ḥabīb ibn Ḫidma Abū Rā’iṭának [mh. kevéssel 830 után], és a nesztoriánus ʿAmmār al-Baṣrīnak [mh. ca. 840]) műveiben vizsgálja az előadó, hogyan jelennek meg „mások” – muszlimok, zsidók, vagy más keresztény közösségek, mi az alapja a keresztény „én/mi”-képnek, s hogy milyen mértékben érzékelték a keresztények saját „másságukat” a társadalomban, ahol éltek. Az „igaz vallás” fogalma alapvető fontosságú mind az önmeghatározásban, mind a „másság/másik” percepciójában – a „másság” fogalmát ennek megfelelően vallási „különbségek/tévelygések” keretei közt vizsgálja az előadás.

Felkerült honlapunkra a Keletkutatás 2017. őszi száma

A tartalomból:

Iványi Tamás: Nők a szúfi és a sī‛ita iszlám szertartásain

Tóth Hajnalka: Vár, sánc vagy őrház? – Miket építettek az
erdélyi–temesközi határvidék Habsburg-oldalán a karlócai
békekötés után?

Dávid Géza: Karrierlehetőségek az Oszmán Birodalomban:
kiből lehetett szandzsákbég?

Kovács Máté Gergő: Adalékok Ercsi palánkvár helyének
azonosításához

Pálosfalvi Tamás: Ki volt „Fekete Mihály”, Hunyadi alvezére?

Kápolnás Olivér: Egy mongol nyelvű buddhista áldozat
Jiaqing császárhoz

 

ALMÁSY 150 PROJEKT : Almásy György (1867‒1933) tudományos munkássága

Somfai Kara Dávid és Sántha István előadása

Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B félemelet 172.

Időpont: 2018. február 13. kedd du. fél hat órakor

Az előadás rövid ismertetése:

Az előadás témája az „angol beteg” apja, Almásy György (1867‒1933) tudományos munkásságának fogadtatása Kazahsztánban és Kirgizisztánban. Almásy György Belső-Ázsia szerelmese volt, ahova két nagy utat tett, 1900-ban és 1906-ban. Nevét és művét méltatlanul feledte el az utókor, hiszen a maga korában ő írta meg leghitelesebben a nomádok életét. Almásy egészen Taskentig jutott, majd tovább ment a kazah-kirgiz nomádok területére, s egészen a Tien Sanig jutott ló- és teveháton, illetve csónakon. Néprajzi feljegyzései máig nagy értéket képviselnek.

Az előadók:

Sántha István szociálantropológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet Etnológia Témacsoport tudományos főmunkatársa

Somfai Kara Dávid turkológus, mongolista, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet Etnológia Témacsoport tudományos munkatársa