Mi Urunk, az Áldást Hozó: szentkultusz és muszlim népi vallásosság Celebeszen

Szombathy Zoltán online előadása

Az előadás ideje: 2020. október 20. kedd 17.30

Az előadás Zoom linkje: https://us02web.zoom.us/j/87399056532?pwd=ZXBZN1JqU0xidkl5ZmFjWEFQejhEQT09

Jelszó: 918717

ID: 873 9905 6532

Az előadás részben személyes gyűjtőmunka, részben a történeti forrásanyag alapján mutatja be az indonéziai Celebesz szigetének legnagyobb muszlim szentje, Yūsuf al-Makassarī személyét és kultuszának főbb jellegzetességeit. A 17. században élt szent sírja és búcsújáróhelye a sziget legnagyobb városa, Makassar (más néven Ujung Pandang) közelében található, a sziget egyik legősibb mecsetje és az egyik legfontosabb helyi dinasztia sírkomplexuma szomszédságában, ám sajátos módon a világ egyéb, távoli pontjain is fölbukkannak hozzá köthető búcsújáróhelyek. Noha a muszlim világ szentkultuszait gyakran a népi vallásosság sajátos megnyilvánulásaként szokták tárgyalni, az előadás arra is rá kíván mutatni, hogy al-Makassarī (és sok más muszlim szent) népszerűségét pontosan az iszlám írott, normatív hagyományához való kötődések adják.

Mecsi Beatrix online előadása – 2020. szeptember 22.

Egy különös múzeumi tárgycsoport: Az észak-koreai Anak 3-as sír festményeinek életnagyságú másolatai Magyarországon és a műfaj megjelenésének előzményei

Az előadás Zoom linkje: https://us04web.zoom.us/j/3652880772?pwd=ZzlMeklVaHVJQ3daRUlqc1dLR0c0dz09

A linkhez tartozó további adatok: ID: 365 288 0772 Jelszó: 9gjafd

A 4. századi észak-koreai Anak 3-as sír egyik falképe

Az előadás ismertetése:

A kelet-ázsiai műgyűjtésnek számos aspektusa van. Meghatározza a gyűjtés ideje, a gyűjtő érdeklődése és körülményei, de az adott ország kultúrájával kapcsolatos éppen aktuális divat és gondolkodásmód is fontos tényezők.

Az előadás egy különleges múzeumi tárgycsoportot mutat be a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből. Ez a tárgycsoport a ma Észak-Korea területén található 4. századi Goguryeo-kori Anak 3-as sír falképeinek méretarányos másolatai, és a sír fából készült modelljei, amelyek információt adnak a falképek helyéről a sírban. A másolatokat és a két fa modellt egy magyar diplomata rendelte meg Észak-Koreában az 1950-es években kortárs észak-koreai festőművészektől.

A falképmásolatok készíttetése, múzeumi kontextusa, művészeti és történeti vonat­kozásán túl több kérdést is felvet, és érdekes kultúrtörténeti képet rajzol ki a korabeli és mai Korea gondolkodásmódjáról. A másolatok értelmezése, gyűjtendő és bemuta­tandó tárgyként való megjelenítése összefüggést mutat az adott kor politikai helyzetével és az akkor jellemző retorikával.

A falképmásolatok készítésének ötletét Koreában Sekino Tadashi (1867‒1935) japán építész kezdeményezte a megszállt koreai területek emlékeinek tanulmányozása céljából, de később, a gyarmati uralom alól felszabaduló Észak-Korea már egészen más módon használta fel az ősi sírok falképmásolatait, és vezetőik személyesen is közbenjártak és támogatták e másolási tevékenységet, beépítve politikai propaganda­tevékenységükbe.

Mi volt az oka, hogy épp az Anak 3-as sír vált az egyik legnépszerűbb témává, amely sír falképeiről több másolat is készült?

Az előadás erre a kérdésre is választ keresve kitér a 2000-es évek Dél-Koreájának fokozott érdeklődésére a téma iránt, ahol immár más jellegű ideológiai töltettel továbbra is igen fontos szerepet játszanak a falképmásolatok, és a nemzeti identitás keresésének és megőrzésének kulcsfontosságú emlékeiként kerülnek az érdeklődés és kutatás középpontjába.

Végül, magyarországi megjelenésük a múzeumi közegben újabb értelmezési lehetőségeket kínál, amelyet az utóbbi évek kiállítási koncepcióinak fényében, és az adott kiállításon betöltött szerepük elemzésével mutat be az előadás.

Az előadó:

Mecsi Beatrix művészettörténész, koreai és japán szakos bölcsész, habilitált tanszékvezető egyetemi docens az ELTE Távol-keleti Intézetében. Doktori fokozatát a University of London School of Oriental and African Studies (SOAS) művészettörténet-régészet szakán szerezte 2004-ben. Tanított többek között a SOAS művészettörténet-régészet szakán, a londoni Sotheby’s kelet-ázsiai művészet MA programján, a szöuli Yonsei Egyetemen (Dél-Korea), jelenleg pedig az ELTE-n és számos európai országban tart kurzusokat és előadásokat a kelet-ázsiai művészetről. Rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban középkori, kelet-ázsiai és kortárs művészeti témákban.

Baráthosi Balogh Benedek távol-keleti kutatásai (1908-1914) nyomában

Sántha István – Somfai Kara Dávid online előadása

2020. május 12.

Az előadás diasora

Az előadók Zoom beszélgetése a témáról (időtartam: 1 óra 3 perc)

Az előadás ismertetése:

Sántha István (ELKH BTK Néprajztudományi intézet, tud. főmunkatárs):

Ez volt a harmadik utazásunk az elmúlt két évben (2017‒2019) Belső-Ázsiában. Almásy György  és Vámbéry Ármin után, ez alkalommal Barátoshi Balogh Benedek nyomán az orosz Távol-Keletet, az Amur-mentét, Szahalint jártuk be és Hokkaidora is ellátogattunk. Az utazás előtt nem volt egészen egyértelmű, hogy mennyire pontosak Baráthosi megfigyelései, mennyire használhatóak több mint száz éve gyűjtött anyagai. Két szálat sikerült valamennyire felfejteni az utazás során. Meg kell jegyezni, hogy mindkettőben nagy jelentősége volt Baráthosi kutatásainak. Az egyik a sámánizmus hagyománya a térségben, pontosabban fogalmazva az itt élő népek sámánista gyakorlatainak mai helyezte. A másik ennek a földrajzilag és geopolitikailag bonyolult és összetett térségnek az etnikai viszonyaiba betekintést kapni, a ma megfigyelhető etnikai viszonyok dinamikáját érzékelni. Jelen előadás keretében én ez utóbbi jelenségkörben szerzett tapasztalatainkat kívánom megosztani  a Kőrösi Csoma Társaság érdeklődő közönségével. 

Somfai Kara Dávid (ELKH BTK Néprajztudományi intézet, tud. főmunkatárs):

Baráthosi Balogh Benedek 1908 és 1914 között többször is járt a Távol-Keleten (Japán, Oroszország, Kína). Fő kutatásait az Amur folyó menti tunguz népek (nanaj és ulcsa) között végezte, bár Szahalin szigetének őslakos népeit (ajnu, nyivh, ulta) is tanulmányozta. Gazdag fotó- és tárgygyűjteményét a Néprajzi Múzeum őrzi, akárcsak részben kiadatlan nyelvi és folklór anyagait. 2019 augusztusában a Klebelsberg-ösztöndíj támogatásával Sántha István és Somfai Kara Dávid egy hónapos tanulmányút keretében kereste fel Baráthosi terepmunkáinak helyszíneit (Habarovszk, Vlagyivosztok, Amur, Szahalin, Hokkaidó). Mivel korábban (1995‒2009) a dél-szibériai sámán hagyományokat tanulmányoztam, Baráthosi sámán anyagainak alapján arra voltam kíváncsi, milyen formában élnek tovább a spirituális hagyományok a térségben, milyen újfajta hatások érik az őslakosok hitvilágát a poszt-szovjet korban, miközben gőzerővel folyik a nyelvi és kulturális asszimiláció (akkulturáció).

Az ojrát írásbeliség és az MTA Könyvtár Keleti Gyűjteményének ojrát kéziratai

Rákos Attila online előadása

A nyugat-mongol ojrátok a mongolság erős önálló identitással rendelkező csoportja, s a 13. századtól, a Nagy Mongol Birodalom létrejöttétől szerepelnek a történeti forrásokban. Az önálló ojrát írásbeliség a 17. századi politikai és vallási-kulturális felvirágzáshoz kötődően jött létre, melyben alapvető szerepet játszott az ojrát buddhista tudós szerzetes Zaya Pandita (1599-1662) munkássága és írásreformja, valamint az új írásbeliséget felkaroló ojrát államok. Az ojrát írásbeliség 17. századtól napjainkig nyúló történetén végigkövethető, hogyan válik egy elavuló korábbi rendszer hiányosságainak kiküszöbölését célzó, újító írásrendszer idővel maga is reformokra szorulóvá, illetve hogyan kezd önálló életet élni az alkotója által elsősorban buddhista vallási szövegek lejegyzésére létrehozott írás és irodalmi nyelv, jól megfelelve a hivatalos adminisztráció és a magánélet írásos szükségleteinek is, miközben az eredeti “mesterkélt” és “könyvízű” formájától eltávolodva új és új elemeket olvaszt magába az élő ojrát nyelvből. Az ojrát írásos könyvek, kéziratok, hivatalos és magándokumentumok érdekes nyelvi és helyesírási változatosságot mutatnak, ami jórészt az 1750-es években a mandzsu terjeszkedéssel szemben alulmaradt Dzsungár Birodalom központi normameghatározó szerepének megszűnéséből ered. Ez a változatosság egyúttal azt is mutatja, hogy a Kaszpi-tengertől Mongólián át Kínáig szétszórt csoportokban élő ojrátság az önálló politikai egység nélkül is fontosnak tartotta saját írásbelisége megőrzését és művelését, máig megőrizve sokat írott hagyományaiból.

A MTA Könyvtár Keleti Gyűjteménye mintegy 30 ojrát írásos dokumentumot őriz, jórészt kéziratokat a 18-20. századból. A buddhista művek ojrát fordításától a népi vallásossághoz köthető szövegeken át a mesékig és szótárakig terjedően változatos ojrát források feldolgozása jelenleg is folyik Birtalan Ágnes és Rákos Attila részvételével, s az előadás ezen dokumentumok példáján is szemlélteti a gazdag ojrát írásbeliség történetét és sokszínűségét.

Rákos Attila mongolista, az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének tudományos munkatársa, kutatási területét elsősorban az ojrát nyelvjárások és az ojrát írásos források nyelvének vizsgálata jelentik

Az előadás az alábbi két linken érhető el (videó, ill. prezentáció formátumban):

prezentáció

videó

Elhunyt Dr. Erdélyi István

Megrendüléssel tájékoztatjuk Önöket, hogy április 7-én elhunyt Dr. Erdélyi István, a Kőrösi Csoma Társaság alapító tagja, évtizedeken keresztül választmányi, majd elnökségi tagja,  muzeológus, régész, történész, a magyar őstörténet kutatója, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke.

Rövid életrajzát a következő linken olvashatják: https://julianusbaratai.blog.hu/2020/04/08/erdelyi_istvan?dashboard_position=238106918 

Kazakok: egy nomád kipcsak nép útja a köztársaságig

Ivanics Mária előadása

2020. február 18. kedd, 17:30

1088 Budapest, Múzeum körút 4/B félemelet 172.

Az előadás a törökség kipcsak nyelvágához tartozó kazakok etnogenezisét követi nyomon napjainkig. Tárgyalja a kazak szó eredetét, az „államalapítást”, a nomád társadalmi szervezet és a nemzetségek jellemzőit. Végigkíséri a kazak kánságok betagolását a cári birodalomba, bemutatja a Szovjetunión belüli helyüket, majd útjukat a köztársaság kikiáltásáig. Az előadásban szó lesz az ország gazdasági potenciáljáról, az ott élő nemzetiségekről, a lakosság vallási megoszlásról és a magyar-kazak rokonság elméletéről is.

Ivanics Mária a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének professzora. Fő kutatási területe a Krími Kánság és az Eurázsiai-steppe népeinek története, az Oszmán Birodalom európai vazallusainak egymáshoz és a Portához való viszonya, valamint a Volga-vidék történeti hagyományának feldolgozása. 

Élet a sivatagban: a pusztaityúk a középkori arab irodalomban

Dévényi Kinga előadása

Az ülés helye:  ELTE BTK, 1088 Múzeum körút 4/B, félemelet 172.

Az ülés időpontja: 2020. január 14. kedd, 17:30

Az előadás a középkori arab irodalom kedvelt madarát, a pusztaityúkot mutatja be a korabeli leírásokon és verseken keresztül, hangsúlyt helyezve arra, hogy a madár hogyan tudott a sivatagi élethez alkalmazkodni.

MMA támogatás

A Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain szakmai program megvalósítását a 2019. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Köszönjük a támogatást!