Egy különös múzeumi tárgycsoport: Az észak-koreai Anak 3-as sír festményeinek életnagyságú másolatai Magyarországon és a műfaj megjelenésének előzményei
Az előadás ismertetése:
A kelet-ázsiai műgyűjtésnek számos aspektusa van. Meghatározza a gyűjtés ideje, a gyűjtő érdeklődése és körülményei, de az adott ország kultúrájával kapcsolatos éppen aktuális divat és gondolkodásmód is fontos tényezők.
Az előadás egy különleges múzeumi tárgycsoportot mutat be a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből. Ez a tárgycsoport a ma Észak-Korea területén található 4. századi Goguryeo-kori Anak 3-as sír falképeinek méretarányos másolatai, és a sír fából készült modelljei, amelyek információt adnak a falképek helyéről a sírban. A másolatokat és a két fa modellt egy magyar diplomata rendelte meg Észak-Koreában az 1950-es években kortárs észak-koreai festőművészektől.
A falképmásolatok készíttetése, múzeumi kontextusa, művészeti és történeti vonatkozásán túl több kérdést is felvet, és érdekes kultúrtörténeti képet rajzol ki a korabeli és mai Korea gondolkodásmódjáról. A másolatok értelmezése, gyűjtendő és bemutatandó tárgyként való megjelenítése összefüggést mutat az adott kor politikai helyzetével és az akkor jellemző retorikával.
A falképmásolatok készítésének ötletét Koreában Sekino Tadashi (1867‒1935) japán építész kezdeményezte a megszállt koreai területek emlékeinek tanulmányozása céljából, de később, a gyarmati uralom alól felszabaduló Észak-Korea már egészen más módon használta fel az ősi sírok falképmásolatait, és vezetőik személyesen is közbenjártak és támogatták e másolási tevékenységet, beépítve politikai propagandatevékenységükbe.
Mi volt az oka, hogy épp az Anak 3-as sír vált az egyik legnépszerűbb témává, amely sír falképeiről több másolat is készült?
Az előadás erre a kérdésre is választ keresve kitér a 2000-es évek Dél-Koreájának fokozott érdeklődésére a téma iránt, ahol immár más jellegű ideológiai töltettel továbbra is igen fontos szerepet játszanak a falképmásolatok, és a nemzeti identitás keresésének és megőrzésének kulcsfontosságú emlékeiként kerülnek az érdeklődés és kutatás középpontjába.
Végül, magyarországi megjelenésük a múzeumi közegben újabb értelmezési lehetőségeket kínál, amelyet az utóbbi évek kiállítási koncepcióinak fényében, és az adott kiállításon betöltött szerepük elemzésével mutat be az előadás.
Az előadó:
Mecsi Beatrix művészettörténész, koreai és japán szakos bölcsész, habilitált tanszékvezető egyetemi docens az ELTE Távol-keleti Intézetében. Doktori fokozatát a University of London School of Oriental and African Studies (SOAS) művészettörténet-régészet szakán szerezte 2004-ben. Tanított többek között a SOAS művészettörténet-régészet szakán, a londoni Sotheby’s kelet-ázsiai művészet MA programján, a szöuli Yonsei Egyetemen (Dél-Korea), jelenleg pedig az ELTE-n és számos európai országban tart kurzusokat és előadásokat a kelet-ázsiai művészetről. Rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban középkori, kelet-ázsiai és kortárs művészeti témákban.